Mikrobiom tudásanyag – A hosszú és egészséges élet kulcsa

Mikrobiom tudásanyag – A hosszú és egészséges élet kulcsa

Szakértőnk, Szarka Dorottya dietetikus írása.

 

Sokáig úgy hittük, a beleinkben élő számtalan mikroorganizmus – baktériumok, gombák és vírusok összessége – csupán az emésztésünkért felel. Mára a tudomány egyértelműen bizonyította, hogy egy önálló, rendkívül komplex szervről beszélünk, amely alapjaiban határozza meg a hosszú távú egészségünket.

Az emésztőrendszer mikrobiomja jelentős szerepet tölt be az immunrendszer optimális működésében; a bél-agy tengelyen keresztül hatással van a hangulatunkra, a stressztűrő képességünkre, emellett szerepe van a szervezet általános gyulladáscsökkentésében, a szénhidrát-anyagcsere működésében, egyes allergiás és intoleranciás kórképek kialakulásában, illetve a testsúlyszabályozásban is. Sőt, egyes bélbaktériumok vitaminokat is termelnek, megakadályozzák a káros, toxikus anyagok felszívódását.

Érdekesség! Bár a bélflóra elnevezés a bélrendszerre utal, a bélflóra mégsem azonosítható a vastagbélben található baktériumokkal, gombákkal és egyéb mikroorganizmusokkal. Sokkal inkább beszélhetünk a gyomortól a vastagbélig tartó mikrobiomról, ugyanis a bélrendszer flórája szakaszokra osztható. Mindegyiknek megvan a maga integritása (más jellemző a gyomorra, a vékonybélra és a vastagbélre), és nagyon lényeges, hogy a különböző mikroorganizmusok ne jussanak át egyik szakaszból a másikba.

Dietetikusként nap mint nap látom és tapasztalom, hogy a modern életmód – az ülőmunka, a rohanás, a kapkodós étkezések, az általános és folyamatos stressz – hatalmas kihívást jelent az embernek, és összességében a bélmikrobiomnak, mint belső védelmi vonalnak. Jó hír azonban, hogy a bélflóra egy rugalmas, jól alkalmazkodó szerv, amely helyes életmód mellett képes a megújulásra. Tudatos támogatása azonban komplexebb feladat, mint a napi 400-500 gramm zöldség-gyümölcs elfogyasztása vagy a pre-, probiotikus étrend-kiegészítők alkalmazása.

 

Sokszínű növényi alapok

Bár sokan idegenkednek a tisztán növényi vagy vegetáriánus étrendtől, a tudományos tények bizonyítják a növények jótékony erejét az általános egészségre nézve. Rost-, antioxidáns- és egyéb bioaktívanyag-tartalmuknál fogva ezek az élelmiszerek jelentik a jótékony bélbaktériumok első számú üzemanyagát. A cél az, hogy heti szinten legalább 25-30 különbözőféle növényi alapanyagot fogyasszunk el. Ez a sokszínűség könnyen elérhető, ha észben tartjuk, hogy a növényi alapanyagok közé nemcsak a zöldségek és gyümölcsök tartoznak, hanem:

● a hüvelyesek (bab- és lencsefélék, zöldborsó, felesborsó, szója és annak változatos, minél kevésbé feldolgozott termékei);

● a gabonák, álgabonák és termékeik (teljes kiőrlésű lisztek és őrlemények, pelyhek, tésztafélék);

● a diófélék és olajos magvak (sózatlan dió, kesudió, mandula, mogyorófélék, chiamag, lenmag, szezámmag, mák).

A zöldségeket, gyümölcsöket igyekezzünk változatos formában, fűszerezéssel és elkészítési móddal fogyasztani, tehát nem csak a nyers zöldség létezik. Sőt, tévhit, hogy minden termény nyersen a “legjobb”. Rosttartalmuk hőkezelés hatására is megmarad, de egyes tápanyagok, színanyagok (például a béta-karotin, a likopin) jobban hasznosulnak hő hatására, zsiradék jelenlétében, a fermentált zöldségek pedig kifejezetten bélflórabarát élelmiszerek.

A növényekben található élelmi rostok egy része prebiotikumként viselkedik. A prebiotikumok a jótékony bélbaktériumok tápanyagai. A vastagbél baktériumai fermentálják (erjesztik) őket, a folyamat végtermékei pedig gázok és rövid szénláncú zsírsavak (SCFA-k). Utóbbiak energiaforrásként szolgálnak a bélhámsejtek számára, fontos szerepük van a hámszövet, a nyálkahártya egészségének fenntartásában.

Nem minden rosttípus prebiotikus, de a legtöbb prebiotikum valamilyen rost. A fermentálható rostok prebiotikusnak tekinthetők, ilyenek például a pektin, a béta-glükán, a galaktomannán, a glükomannán, az inulin, a FOS (frukto-oligoszacharidok), a GOS (galakto-oligoszacharidok) vagy a rezisztens keményítő. A fenti rosttípusokat bőségben tartalmazó élelmiszereket érdemes előtérbe helyeznünk táplálkozásunk során.

● Pektin: alma, körte, birsalma, burgonya, sárgarépa, citrusfélék, ribizli.

● Béta-glükán: zab, árpa.

● Glükomannán: ez maga a Kelet-Ázsiában őshonos Amorphophallus konjac növény és abból készült konjakliszt, ismertebb nevén ördögnyelv.

● Inulin: (a FOS család egy tagja): cikória, csicsóka, hagymafélék, jamszgyökér, articsóka.

● FOS: hüvelyesek.

● Rezisztens keményítő: nyers burgonya, főzőbanán, zöldbanánliszt, valamint a főtt, majd min. 12 órán át hűtött burgonya, rizs, tészta, hüvelyes.

 

Természetes probiotikumbevitel

Az probiotikum mint fogalom, a ’60-as években született meg, és az emésztőrendszerünkben élő jótékony mikroorganizmusokat jelöli. A probiotikumok tehát tulajdonképpen azok a jótevő baktériumok, gombák és egyéb mikroorganizmusok, amelyek a bélflóránkat alkotják. Jótékony probiotikumokat legkönnyebben tejtermékekkel juttathatunk szervezetünkbe, de természetesen kiemelten fontos, hogy valóban probiotikus készítményt válasszunk. A Magyar Élelmiszerkönyv meghatározása alapján „egy tejtermék akkor nevezhető probiotikusnak, ha a két alap joghurtkultúrán felül (Streptococcus thermophilus és Lactobacilus bulgaricus tejsavkultúrák tenyészete, melyek 10^7 g mennyiségben találhatóak meg a joghurtban) még további legalább 10^6 g mennyiségben tartalmaz probiotikumokat.” A polcokon fellelhető ún. “élőflórás” elnevezésű joghurt, de ez nem egyenlő a probiotikus hatással, azt mindig külön fel kell tüntetni a címkén.

Probiotikus fermentált tejtermékek lehetnek a joghurt, a kefir, az író, az aludttej, a hosszan érlelt sajtok. További kiváló probiotikumforrások még a savanyú káposzta, a kovászos uborka és egyéb fermentált zöldségek, gyümölcsök, valamint a miso és tempeh.

 

Csökkentett finomítottszénhidrát- és cukorfogyasztás

A bélmikrobiom védelme szempontjából nemcsak az számít, mivel támogatjuk, hanem az is, mivel “romboljuk”. A finomított szénhidrátok (finomliszt és a többségében azt tartalmazó ételek, élelmiszerek), illetve a cukor a gyulladáskeltő bélbaktériumokat fogják táplálni. Ezzel olyan toxinok szabadulnak fel, amik “áteresztővé” teszik a bélfalat. Ez azt jelenti, hogy sérül a bélnyálkahártya és a véráramba a bélbaktériumok által termelt káros anyagok, illetve akár félig emésztett élelmiszeralkotók (például tejfehérje, glutén) is bekerülnek. Ezek ellen védekezni kezd a szervezet, és gyulladás alakul ki. Kutatások szerint ez szoros összefüggést mutat a depresszióval, a krónikus szorongással, a koncentrációs zavarokkal és hosszú távon a szénhidrát-anyagcsere zavaraival.

Miért nem az édesítőszer a megoldás? Logikusnak tűnik, hogy cukor helyett édesítőszert alkalmazzunk, de bélflóra szempontjából nem mindegy, mihez nyúlunk. Klinikai kutatások is megerősítik, hogy a “zéró kalória” nem garancia a bélrendszer épségére. Az intenzív – régi nevükön mesterséges – édesítőszerek, mint például a szukralóz vagy a szacharin érintetlenül haladnak át a tápcsatornán, és rendszeres fogyasztásuk kedvezőtlen irányba tolja el a baktériumtörzsek arányát. Ezzel paradox módon pont az a glükózintolerancia alakul ki, amit a cukor elhagyásával el akartunk kerülni.

Ha a bélmikrobiom szempontjából megfelelő édesítőanyagot keresünk, érdemes a természetes alternatívák irányába fordulni, de emellett összességében csökkenteni az édes ételek fogyasztását! A minőségi méz olyan oligoszacharidokat tartalmaz, amelyek prebiotikumként szolgálhatnak, emellett természetes antibakteriális anyagai segítenek kordában tartani a kórokozókat. A juhar- és agávészirup antioxidánsai és polifenoljai (például a juharszirupban a lignánok) kifejezetten támogatják a gyulladáscsökkentő baktériumok szaporodását a hagyományos cukorhoz képest. Az agávészirup pedig magas inulintartalmánál fogva enyhe prebiotikus hatással bír. Amennyiben energia-, szénhidrátmentes alternatívát keresünk, a természetes eredetű stevia vagy az eritrit a legjobb választás.

 

Csökkentett húsfogyasztás

Általánosságban elmondható, hogy mindenki számára hasznos, ha hetente 1-2 húsmentes napot beiktat. A bélmikrobiom egészsége szempontjából pedig kiemelten fontos a húsfogyasztás mérséklése. A túlzott, mindennapos – különösen a vörös és a feldolgozott – húsfogyasztás olyan vegyületek termelődését fokozza a bélrendszerben, amelyek felerősítik a gyulladásos folyamatokat, és növelik a szív-, érrendszeri megbetegedések kockázatát. A csökkentett húsfogyasztás nem jelent szigorú tiltást. Inkább egyfajta lehetőségként, esélyként gondoljunk rá, hogy megtanuljuk változatosabban elkészíteni és beépíteni a növényi alapanyagokat étrendünkbe.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük