Orthorexia nervosa – avagy egészségesétel-függőség

Szakértőnk, Szarka Dorottya dietetikus írása.

Az elmúlt pár évben egyértelműen központi témává vált az egészség, valamin a test, a megjelenés és a szépség. Mindenki tökéletességre törekszik, az egészségmegőrzéssel kapcsolatos üzenetek senkit nem kímélnek – és sok esetben észrevétlenül irányítják cselekedeteinket, változtatták meg étkezési szokásainkat.

 

Le kell szögezni, hogy az egészségre, teljesebb életre való törekvés nem probléma, addig, míg kóros mértéket nem ölt. Egyre gyakoribb ugyanis, hogy valaki mániákusan törekszik a (vélt) egészségesebb életre, például azáltal, hogy bizonyos élelmiszereket, élelmiszercsoportokat kizár az étrendjéből, mert valahol azt hallotta/olvasta, hogy azok nem az egészséget szolgálják. A táplálkozási magatartás zavarainak (röviden evészavarok) kialakulása azonban növekvő tendenciát mutat, férfiakat, nőket egyaránt érintve, és kb. 5-10 évente írnak le újabb és újabb zavarokat.

 

Ez nem túl meglepő, hiszen az étkezés, az evés korántsem azonos a táplálkozással, a létfenntartáshoz szükséges “üzemanyag” felvételével. Evési szokásainkban hangulatunk, lelkiállapotunk, érzelmi szükségleteink is tükröződnek, miközben étkezünk. A táplálkozás és érzelmek összefonódása életünk első szakaszára vezethetők vissza, mikor szinte szimbiózisban voltunk édesanyánkkal. Az, hogy milyen nagy jelentősége van a szeretetteljes odafordulásnak a csecsemők táplálkozásában, már régóta ismert. Az evés emellett kommunikációs történés is. Valamennyien őrizzük több-kevesebb családi ebéd, vacsora, ünnep hangulatát, nem ritka, hogy egy-egy íz, étel kellemes emlékeket idéz fel. Az étkezés és a hangulat közötti szoros kapcsolat miatt nagyon fontos, hogy a családi étkezések a lehető legkellemesebb légkörben teljenek, erre minden kisgyermekes szülőnek oda kell figyelnie. Sok családban él még, és sok gyermek életét, étkezését keseríti meg az az íratlan “szabály”, hogy “mindent meg kell enni, ami a tányéron van.”

 

Ezzel azonosulni egyértelműen káros, és ma már tudjuk, hogy az étkezéshez fűződő későbbi viszonyunkra is kihatással van.

 

Az evészavarok a 20. század második felétől kerültek a figyelem középpontjába, majd váltak elfogadott betegségcsoportokká, pedig már az ókorban is írtak kórossá vált evési szokásokról, és számtalanszor tettek róluk említést az orvostudomány történetében. Klasszikus evészavarok az anorexia nervosa (AN) és a bulimia nervosa (BN). A modern evészavar-típusokhoz soroljuk a túlevéses zavart (más néven falászavar, angolul BED, binge eating disorder), a purgáló zavart (falásrohamok nélküli öntisztító viselkedést), az orthorexia nervosát (egészségesétel-függőséget), valamint a testépítő típusú evészavart.

Munkám során egyre több orthoxrexiával küzdővel találkozom, ezért kiemelten fontosnak tartom róla beszélni! A leírtak nem helyettesítik a szakorvosi véleményt, csak tájékoztatásul, ismeretbővítés céljából íródtak. Ha úgy érzed, ha te vagy közeli hozzátartozód érintett lehet, kérj szakértői segítséget. Az evészavarok gyógyítása team munkát igényel, ahol jelen van pszichiáter és belgyógyász szakorvos, pszichológus terapeuta, dietetikus – illetve szükség esetén más szakorvos is.

 

Orthorexia nervosa

Az betegséget dr. Steven Bratman, amerikai pszichológus írta le először 1997-ben. Az evéssel kapcsolatos zavarok közé sorolta, annak ellenére, hogy sok szempontból eltér a klasszikus kórképektől – sok szakember a mai napig nem ismeri el valódi betegségnek, tudományos és klinikai megítélése kétes, ugyanis kevés értékelhető vizsgálat született a témában. Orthorexia esetében a figyelem az egészséges ételek kényszeres felhasználására, fogyasztására irányul, az orthorexiás az egészséges(nek vélt) ételek megszállottja lesz, életében az elfogyasztott étel minősége kapja a központi szerepet. Abban különbözik a kúraszerű, rövidtávú diétáktól, hogy az orthorexiás személyiség- és viselkedészavartól, kényszerességtől szenved. Az érintett tehát kényszeresen, grammra, milligrammra pontosan méri ki ételeit, percre pontosan beosztja a napját, étkezéseit… Ha valamilyen oknál fogva el kell térnie szoksáaitól, szorongani kezd, bűntudatot érez, és nem ritkán koplal, vár a következő étkezésig vagy megszorításokat eszközöl.

 

Természetesen az egészség az egyik legfontosabb érték, és az elhízás következtében kialakuló szövődmények megelőzése is kiemelten fontos, azonban az egészséges táplálkozásra irányuló figyelem kóros mértéket is ölthet, ami szintén súlyos következményekkel járhat! Az orthorexiás képtelen rá, hogy az általa megalkotott szigorú szabályokat feloldja, ellentétben sok diétázóval.

 

Az orthorexiás élete és mindennapjai az étkezés köré szerveződnek. Mindennél fontosabb számára az ételek minősége és megfelelő elkészítése. Jellemző a napi több órát felölelő fantáziálgatás az ételekről, a tervezésről, illetve az ételek elkészítésével is hosszú órákat tölt. Az orthorexia azért lehet veszélyes, mert az érintettek sok esetben – az idő előrehaladtával – elkezdenek kizárni alapvető élelmiszereket, élelmiszercsoportokat (például kenyérféléket, tejtermékeket, húsokat), mert “élni kezdenek tőlük. Akár az is előfordulhat, hogy csapvizet sem hajlandók inni. Étkezésük egyre jobban beszűkül, és épp ellenkezőleg: ahelyett, hogy változatosan, kiegyensúlyozott, ezáltal akár egészséges táplálkozást követnének, hiányos lesz a táplálkozásuk.

A betegség oka lehet korábbi krónikus megbetegedés – ami miatt elkezdett könyvekből, az internetről tájékozódni a táplálkozással kapcsolatban. Lehet, hogy hipochondria is áll a háttérben, vagy akár (nemi) identitászavar. Nem ritka, hogy súlyvesztés céljából kezd el valaki olvasni a témában, és mivel rengeteg ellentmondásba ütközik, teljesen összezavarodik. Okként megjelenhet a többi evészavarral is jellemző önértékelési zavar, a maximalizmus, tökéletességre törekvés. Az orthorexia gyakran egyéb pszichológiai zavarokhoz, például depresszióhoz, szorongáshoz, hipochondriához társul.

Az orthorexiásokra jellemző, hogy megszállottan hisznek egy általuk magasztalt “gurunak”, szakértőnek, mindenáron követni akarják elveit. Gyakran elidegenednek barátaitól, családjától, mert nem szívesen esznek társaságban. Az sem ritka, hogy az iskola/karrier is háttérbe szorul. Fontos eleme a betegségnek, hogy az érintett felsőbbrendűnek érzi magát azokkal szemben, akik nem követik a (számára) egészséges táplálkozás alapelveit, és egyenesen lenézi a túlsúlyos, elhízott embereket. A szigorú diéta tápanyag-, vitamin-, nyomelem-, ásványianyag-hiányt okozhat, amelyek következtében hiánybetegségek is kialakulhatnak.

 

Szakértőnk: Szarka Dorottya dietetikus

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rendeld házhoz kedvenc szénhidrátcsökkentett aprósüteményed !