Szakértőnk Huszár Zsuzsa írása
Stressz és elhízás
Sokan csodálkoznak, hogy noha nem esznek egészségtelenül, nem fogyasztanak magas zsír- és cukortartalmú ételeket, esetleg mozognak is-mégis híznak. Ennek nem más az oka, mint a magas kortizolszint.
Az elhízás jellegzetesen a jóléti, modern társadalom terméke. Az emberi történelem során soha még ilyen arányú elhízás nem volt tapasztalható, mint amit a 20. század második harmadától tapasztalunk. Míg a 19. században az elhízottak aránya elenyésző volt, a 20. század során a nyugati népesség körében a túlsúly és elhízás gyakorisága folyamatosan nőtt, tízévente kb. 5%-kal. Mára az USA népességének 70%-a, a magyar népességnek 60%-a túlsúlyos vagy elhízott. Különösen aggasztó, hogy az elhízás már gyermek és pubertáskorban is elterjedt. Sok tényező tehetővé ezért, mely között vannak kulturális, szociológiai és genetikai faktorok- ebben a cikkben a környezeti ártalmak legerősebbikével, a krónikus stresszel foglalkozunk.
Hogyan okoz elhízást a stressz
Az egészséges testsúly fenntartása eleve nehezebb, minél idősebbek vagyunk. Azonban nemcsak az életkor, hanem a stressz van hatással arra, milyen gyorsan kúsznak fel ránk a kilók, és milyen makacsul ragaszkodnak hozzánk. Hiszen a magas fokú, állandó stressz amellett, hogy elhízást okozhat, a fogyásunknak is gátja lehet.
Jól ismert, hogy a krónikus stressz a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely fokozott aktivitásával jár, amelynek egyik végterméke a jól ismert stresszhormon, a kortizol. Ha stresszhatás ér minket, akkor kortizol hormon szabadul fel a szervezetünkben. Ennek a hormonnak a magas szintje súlytöbbletet okoz. Amikor stresszesek vagyunk, akkor a mellékvesék adrenalint és kortizolt termelnek és engednek ki, aminek hatására glükóz kerül a véráramba. Ez a folyamat azért zajlik le a testünkben, hogy energiát nyerjünk, ami arra szolgál, hogy segítsen megbirkózni a stresszes helyzettel, a veszélyesnek ítélt szituációval.
Amikor már túl vagyunk rajta, és rendeződnek a körülmények, akkor a vércukorszint csökken, azonban ennek a folyamatnak több negatív következménye is van. A stressz hatására sok glükóz kerül a véráramba, de sajnos nem igazán hasznosul, hanem nagy része elraktározódik – ez okozza a hasi zsír keletkezését.
A hasi vagy viscerális zsír nagyon veszélyes, okozója a metabolikus szindróma kialakulásának. Viszcerális zsírnak nevezzük a belső szervek körül vagy szervekben, például a májban kialakuló zsírraktárakat. A viszcerális zsír azért veszélyes, mert gyulladáskeltő és inzulinrezisztenciát fokozó anyagokat termel. A viszcerális elhízás következménye a metabolikus szindróma, ami magas vérnyomást, emelkedett trigliceridszintet, csökkent glukóztoleranciát és inzulinrezisztenciát eredményez.
Kutatások igazolják, hogy a magas stressz-szint hatására sokkal kevesebb kalóriát tudnak az emberek elégetni, ami szintén aktívan hozzájárul a súlygyarapodáshoz. Nagyon lelassul az anyagcsere, ami pedig nemcsak gyarapítja a kilókat zsír formájában, de meg is nehezíti a fogyást. A hosszú távon jelenlévő stressz a kortizol mellet egy másik, számunkra veszélyes hormon szintjét is megemeli: az inzulinszintet. Ez az a hormon, amely nagyban hozzájárul a zsír tárolásához.
Az érzelmi evés veszélyei
Nem elég, hogy a stressz miatt sok negatív esemény, folyamat zajlik a szervezetben, az embereknek még más kedvezőtlen hatásokkal is számolniuk kell. A magas kortizolszintnek gyakran velejárója az érzelmi evés, hiszen ilyenkor az ember szinte sóvárog az édes és az egészségtelen ételek iránt- vagy olyan környezetben nőtt fel, ahol az evés volt a vigasztaló/jutalmazó forma, így ehhez fordul öntudatlanul is.
Stressz miatt az emberek hajlamosak elhanyagolni az edzést, amely szintén oka lehet a súlytöbbletnek. Az állandó idegeskedés miatt rendszertelenné válik az étkezés és az alvás sem olyan, amilyennek lennie kellene, ezek pedig mind-mind súlygyarapodást eredményezhetnek. Itt egy nagyon veszélyes ördögi kör is beindul, mert az elégtelen alvás másnap ingadozó cukor-és inzulinszintet eredményez, és átlagban 300 kalória többletfogyasztást: és azt is a legegészségtelenebb fajtából.
A megnövekedett kortizolszint azonban nem feltétlen csak a mellékvese fokozott kortizoltermeléséből fakad. Állat és embervizsgálatokból tudjuk, hogy a mellékvese által termelt gyenge hatású kortizonból egy enzim -a 11ß-Hidroxiszteroid-dehidrogenáz-1, 11ß-HSD1 -kortizolt állít elő, s ez az enzim nagy mennyiségben termelődik a viszcerális zsírban és a májban. Így metabolikus szindrómában a kortizol nagy része magában már a zsírszövetben is termelődik.
A kortizol egyik sajátossága, hogy a viszcerális zsírban serkenti a zsírsejtek szaporodását, kvázi saját magát hizlalja. Akár túlevésre, akár a stresszel járó magas kortizol szint hatására alakult is ki a viszcerális zsír, létrejötte után már önmagát növeli. Emellett fokozza a máj cukortermelését és növeli az inzulinrezisztenciát- már 2-3 kg hasi zsír növeli az inzulinrezisztenciára való hajlamot 30 %-al.
És ha fogynánk belőle mert nem akarunk még jobban megbetegedni? Akkor bizony meg kell tanulnunk kezelni a stresszt is.
Érdekesség
A stressz elhízásnak van egy másik fontos tényezője, a 11ß-HSD1 enzim.
Ezt az enzimet lehet gátolni bizonyos élelmiszerekkel: a kávé gátolja mind a 11ß-HSD1 működését, mind a máj cukortermelését. Az enzim aktivitásának természetes gátlója még a flavonoidok és a quercetin. (Mind a három tápanyag alapvető része a mediterrán diétának.) Ugyanakkor nem lehet eltekinteni attól, hogy meg kell tanuljuk a számunkra legmegfelelőbb módját a stressz kezelésének- hiszen teljesen elkerülni valószínűleg nem tudjuk.